*Zelo
PoV*
Őszintén szólva, sosem láttam még Hyungot ilyennek. Alighogy kiléptünk
a lift ajtaján, utunkat állta és dühös pillantással mért végig minket.
- Kim Himchan! - rivallt rá a karomat fogó segítőmre.
- Mondjad, drága! - válaszolta cinikus mosollyal az arcán Himchan.
-Add át nekem Junhongot, most! - ragadta meg a kezem, majd ujjainkat
összekulcsolva maga mellé húzott. - Bemutatom neked Bang Yonggukot, a méltán
híres BB Entertainment örökösét. - mutatott a mellettünk álló férfira, aki neve
hallatán büszkén kihúzta magát. Érdekes egy fazon, azt meg kell hagyni.
Megtörtént a bemutatkozás, ám a figyelmem kissé elkalandozott
miközben a Yongguk nadrágján lévő mintákat vizsgáltam.
- Junhongie! Üdv a Földön! - pöckölte meg a homlokomat a még mindig
a kezemet fogó Youngjae. - Gyere meghívlak egy teára.
Nem válaszoltam, csak bólintottam egyet majd követtem az idősebbet
az étkező felé. Bár még nem igazán ismerem Youngjae-t, de egy valamire
rájottem... Hangulatember. Velem általában kedves, de vannak pillanatok amikor
elég rémisztő tud lenni. Lobbanékony természetű ami nem igazán illik hozzá.
- Menj csak előre. - nyitotta ki udvariasan az ajtót. Az étkezőbe
belépve körülnéztem. Nem is kórházra, hanem inkább egy hangulatos kávézóra
emlékeztetett. A falak élénk színűek, hatalmas ablakokkal. A falak mentén szépen elrendezve álltak az asztalok és a hozzájuk illő székek. Az ajtó mellett egy kisebb bárpult szerűség volt.
- Két epres zöld teát kérnék. - mosolygott a pult mögött álló
lányra, aki furcsán nézte az összekulcsolt kezünket. Ezt észrevéve rögtön el is
engedtem Youngjae-t, majd a gőzölgő bögrék után nyúltam és megpróbáltam elbicegni
egy sarokban lévő asztalhoz.
- Kérdezhetek valamit Hyung ? - néztem az előttem ülő szemébe.
- Persze. - felelte egy óvatos mosollyal.
- Miért voltál ilyen Himchannal?
- Mire gondolsz? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét.
- Csak arra, hogy velem mindig olyan kedves vagy, pedig alig ismersz
pár napja, míg Himchannal szinte minden nap együtt vagy mégsem tudod elviselni.
- Sok oka van. - kezdte el szuggerálni a kezében tartott bögrét. -
Mindig jobbnak tartotta magát nálam, és egy idő után ezt megelégeltem. Miatta
derült ki az is, hogy meleg vagyok, és most az összes munkatársam ezen
csámcsog. Én meg itt ülök és a problémáimmal traktálom az egyik páciensem.
Nem nagyon tudtam mit mondani. Szavaim a torkomon akadtak, inkább
csak néztem őt miközben elgondolkoztam a hallottakon. Ezek szerint tényleg
igaz. Youngjae meleg... Oké, nem vagyok homofób, de nem tudom ezek után hogy
viszonyuljak hozzá. Viselkedjek úgy mintha el sem mondta volna, vagy inkább
kerüljem el?
Sokat segített nekem és ha belegondolok egész jól összebarátkoztam
vele, ezért inkább segítek neki túllendülni a dolgokon.
*Youngjae PoV*
Tudtam ,hogy gondolkozik. Lehet jobban jártam volna, ha nem mondok
semmit. De utólag már nem mindegy? Felnéztem rá és próbáltam arcáról leolvasni
valamit, de csak mereven bámult előre. Lélekben párszor már arcon csaptam
magam. Azelőtt egy nappal még kötetlenül beszélgettünk, most meg mint két
idegen ülünk egymással szemben, mindketten a gondolatainkba merülve.
- Figyelj Hyung! - szólalt meg végre. - Engem nem zavar, hogy milyen
vagy. Sőt! Örülök, hogy megbízol bennem és elmondtad. - mondta, majd egy
mosollyal rámnézet.
- Köszönöm. - suttogtam alig hallhatóan. Nem lett volna szabad, de
kezdem megkedvelni ezt a srácot. Mellette gyengének éreztem magam. Olyan ő
nekem mint egy oszlop, egy támasz ami ott van ha el akarnék esni. Nekem
szükségem van rá, arra, hogy ott legyen velem. Mindig. Lehet, hogy sohasem fog
így ézezni irántam. De ha rajtam múluk akkor Kim Himchan iránt sem.
Idő közben a tea elfogyott és a Nap is lement. Már csak mi ketten
ültünk még mindig ugyanott és beszélgettünk. Lényegtelen és számunkra fontos
dolgokról egyaránt. Olyan mintha el sem mondtam volna. Lehet szándékosan
csinálta, csak mert nem szeretett volna megbántani, nekem mégis nagyon sokat
jelentett.
- Tíz óra. - jelentettem ki a telefonom képernyőjét figyelve.
- Most komoly aludni küldesz?
- Fejlődő szervezetnek kell az alvás. - jelentettem ki, majd karját
megfogva felsegítettem a padról.
- Ch! Olyan vagy most mint Himchan.
- Komolyan? - hajoltam közelebb az arcához. Kicsit hátrébb húzódott.
Látszott rajta, hogy meg volt illetődve. Nem akartam tovább húzni az agyát,
ezért inkább kezébe adtam a mankóit és visszaindultunk a kórterembe.
Mivel Himchan ma nem éjszakai műszakban van, ezért nekem kell
meglátogatnom este a betegeit. Beleértve Junhongot is. Igazából nem szerettem
az esti beteglátogatásokat. Főleg helyettesítéskor. Vagy azt hallgattam, hogy
"Ugye, Himchan doktor milyen aranyos?" vagy folyamatosan ugráltattak.
Persze mindig vannak kivételek.
-Zelo! Alszol már? - léptem be a szobába amit csak a tv fénye
világított be. Halkan az ágyhoz sétáltam. Junhongie már egy eléggé fajdalmasnak
tűnő pózban aludt. Feje lelógott az ágyról, amit egy óvatos mozdulattal
megpróbáltam visszaemelni a párnára, majd betakartam. Megsimogattam kócos
haját, aztán arcánál állapodott meg a kezem. Akaratlanul is közelebb hajoltam
majd ajkaimat az övének nyomtam és finoman megcsókoltam. Éreztem, hogy egy pillanatra még vissza is csókolt, de hirtelen leállt. Szemeimet kinyitva láttam, hogy az ajtó felé néz.
-Himchan! - suttogta alig hallgatóan.
