*Zelo PoV*
Már nem érdekelt sem a szüleim szidása, sem az éles fájdalom, ami minden mozdulatomnál úgy nyilallt bele a combomba, mintha egy konyhakést forgatnának benne. Csak az számított, hogy egy kicsit aludhassak, és magam mögött hagyva a valóságot álmodhassak egy kicsit egy jobb életről, ami nekem nem adatott meg. Az álmok sem tarthatnak örökké, mindig fel kell ébredni, ha más nem, a nővérkére hangjára, miközben vállamat lökdösve egyre hangosabban ismételgeti, hogy "Ébredjen! Reggeli!".
Már nem érdekelt sem a szüleim szidása, sem az éles fájdalom, ami minden mozdulatomnál úgy nyilallt bele a combomba, mintha egy konyhakést forgatnának benne. Csak az számított, hogy egy kicsit aludhassak, és magam mögött hagyva a valóságot álmodhassak egy kicsit egy jobb életről, ami nekem nem adatott meg. Az álmok sem tarthatnak örökké, mindig fel kell ébredni, ha más nem, a nővérkére hangjára, miközben vállamat lökdösve egyre hangosabban ismételgeti, hogy "Ébredjen! Reggeli!".
Szemeimet
lassan kinyitva megpillantottam a finom vonású, ismerős arcot. Naeun nővér, ha
jól emlékszem. Egy halvány mosoly kíséretében megpróbáltam felülni az ágyban,
amiben Naeun készségesen segített is. Miközben próbáltam tartani magam, a
nővérke apró kezeivel megemelte az ágy támláját, így kényelmesen tudtam már
ülni. Felállt, majd az eddig a mellettem lévő kis asztalon pihenő tálcát elém
tette, jó étvágyat kívánt, majd sietős léptekkel kiment. Pár másodpercig még
bámultam a fehér ajtót, majd tekintetemet levezetve az ölemben lévő tálcára egy
fintorral nyugtáztam, hogy a Baram Kórház sem az ételeiről híres. Az
ételmennyiség még egy anorexiásnak is kevés lenne, ezért hamar meg is ettem
mindet majd visszadőltem az ágyra.
Kopogtatást
hallottam, majd az ajtó felé fordulva megpillantottam élénklila hajú barátomat.
Beljebb lépve ágyam mellé húzott egy széket, és kezembe nyomott egy hatalmas
csokrot amibe beletűzve egy díszes szív alakú papíron ez állt :
"Gratulálunk az eljegyzéshez!". Kis fáziskéséssel, de elröhögtem
magam. Jongup nem értette, mitől lett hirtelen ilyen jó kedvem, ezért felé
fordítottam a kis lapot. Arca természetellenes vörös színt vett fel majd hajába
túrva bocsánatot kért.
- Nem is te
lennél, ha nem nyúltál volna mellé. – mondtam, még mindig nevetve.
- Amúgy...
Miért köptél be anyuéknak?
- Én nem
akartam. - próbált mentegetőzni.
- Apád
felhívott, és elkezdett fenyegetőzni. Gondoltam, jobb lesz, ha inkább elmondom
az igazat.
Hirtelen hangosan becsapódott a kórterem ajtaja, mindketten odanéztünk, és a szüleim lenéző tekintetével találtuk szembe magunkat.
Hirtelen hangosan becsapódott a kórterem ajtaja, mindketten odanéztünk, és a szüleim lenéző tekintetével találtuk szembe magunkat.
- Choi
Junhong! Pakolj, megyünk haza! - közölte apám teljes nyugalommal.
- Mi?! Az
orvos azt mondta egy hétig bent kell feküdnöm, menjetek inkább haza.
- Már megmondtam! Ne feleselj a szüleiddel!
Nem érdekel, hogy mit mondott az az orvosnak nem nevezhető bőrgatyás gyerek! Az
én szavam számít, szóval fogd a cuccod és gyere! - ordította maximális hangerőn. Tisztában van
egyáltalán azzal, hogy ez egy kórház és én itt fekszem törött lábbal?! Már
kezdtem volna bele a mondandómba, mikor egy fiatal, kerek arcú orvos apámat
túlüvöltve belém fojtotta a szót.
- Mit
képzelnek maguk? Ez egy kórház! A betegeinknek csendre és pihenésre van
szükségük, úgyhogy távozzanak! Kérem!
Apám egy
kicsit megilletődötten bámult a férfira, majd anyámat karon fogva kiment a
szobából, becsapva maga után az ajtót.
- Dr. Yoo Youngjae főorvos vagyok. - fordult
felénk, aprót meghajolva, most már emberi hangerővel beszélve. - Megkérdezhetem,
kik voltak az előbbi látogatói?
- A szüleim.
- mondtam egyszerűen.
- Négyszemközt tudna hagyni minket egy kicsit? - biccentett fejével barátom felé, aki bólintva kivánszorgott az ajtón. Miután Youngjae megbizonyosodott róla, hogy ketten vagyunk halkan elkezdett beszélni.
- Négyszemközt tudna hagyni minket egy kicsit? - biccentett fejével barátom felé, aki bólintva kivánszorgott az ajtón. Miután Youngjae megbizonyosodott róla, hogy ketten vagyunk halkan elkezdett beszélni.
- Figyeljen!
Számomra a betegeim épsége a legfontosabb, ezért ha bármikor hasonló eset
történik, azonnal szóljon, és én elintézem. El tudná mondani, hogy mi a gondja
a szüleivel? - hangja magabiztos volt, de éreztem benne némi aggódást is.
Tekintetem
ráemelve végigmértem őt. Egész jóképű. Fehér nadrágot viselt ami combja
közepéig engedte láttatni formás lábait, a többit a szintén fehér orvosi
köpenye takarta. Kim doktorhoz hasonlóan ő is fiatal, de rajta láttam, hogy
komolyan veszi főorvosi rangját. Éreztem, hogy benne megbízhatok, ezért
elmondtam az igazságot.
- Apám egy agresszív ember. Ha nem azt és úgy
csinálom, amit ő szeretne, akkor megver. Egyszer úgy megütött, hogy a falhoz
csapódva agyrázkódást kaptam, azóta gyakran van emlékezetkiesésem. - válaszoltam.
- És hogyan
került ide?
Elmeséltem
neki a tegnap esti veszekedésünket, hogy elszöktem otthonról Jonguppal, majd a
parkban eltört a deszkám. Egyre többet kérdezett, és én mindenre válaszoltam
neki. Szinte mindent kiszedett belőlem a családomról és rólam is. Láttam az
arcán, hogy felkavarták a hallottak, tekintetében szomorúság és sajnálat volt.
Észre sem vettem, hogy időközben tenyerét kézfejemre helyezve simogatni kezdte
azt, de mikor rájöttem, elhúztam kezemet. Kicsit meglepődött, de aztán
folytattuk a beszélgetést.
Körülbelül
egy fél órát ülhetett mellettem Youngjae, mikor meghallotta nevét a hangosbemondóban.
- Most mennem
kell, de ha bármi gond van, csak szóljon és azonnal jövök! - kacsintott, majd
egyedül hagyott engem a gondolataimmal.
Főorvoshoz képest nagyon fiatal, de törődik a
betegeivel. Jól esett, hogy elmondhattam neki a történteket. Meséltem neki a
suliról, a haverokról. Azt is megkérdezte, van-e barátnőm, de mikor nemleges
választ kapott, furcsán csillogó szemmel, halványan mosolyogva elpirult. Ezt
nem nagyon tudtam mire vélni, mint azt sem, hogy elkezdett simogatni. Lehet,
hogy meleg…? Ilyen, és ehhez hasonló hülyeségeken gondolkoztam, mikor
meghallottam Youngjae ideges hangját a folyosóra felszerelt hangosbemondóból.
- Dr. Kim
Himchant várom a főorvosi irodába! Dr. Kim Himchant várom a főorvosi irodába!

Szegény Himchan. XD Youngjae sosem hagyja békén. xD Hát mik lesznek itt. Érdekesek a mellékszereplők is. xD Remélem, hogy valami távol tartási végzést kér a főorvos, mivel kötelessége bejelenteni a sebesüléseket. Na, de a lényeg, hogy most akkor Youngjae buzi vagy csak túlságosan kedves. XD Vicces lenne, de én akkor is Himchanninak szurkolok. D: Amúgy olyan kis "törékenynek" van ábrázolva, de rohadtul tetszik. Amúgy meg nem is olyan vékony, de így tényleg jobb a történet szempontjából. :D Imádom. :D hihihi
VálaszTörlésVárom a következő részeket. Csak ügyesen. :3
(Jaj, amúgy valamelyik párbeszéd el volt csúszva, vagyis nem volt következő sorba téve. Csak úgy mellékesen megjegyeztem.)
Kiri